Villámcsapásként jött a fájdalom?

Az agyunknak mindig az a célja, hogy az elesést elkerülje, hiszen akkor prédává válunk. A túléltetés nagyon fontos evolúciós ok.

Emiatt sokféle kompenzációt kialakít a testünkben, amiket sokáig észre sem veszünk. Viszont ez előbb utóbb túlterheli az izmainkat, ízületeinket és valahol kialakul a fájdalom. Miért?

Olyan sokat járunk cipőben, papucsban, hogy a talpizmainkat szinte sose használjuk. Amit nem használunk, arra az agyunk nem fecsérel energiát, így ezek az izmok elgyengülnek, nem tudják a funkciójukat ellátni. Mivel ezeket az izmokat nem tudja használni, de elesni sem akar, bekapcsol olyan izmokat kompenzálásként, amiknek nem lenne vagy nem ilyen mértékben lenne feladatuk a stabilizálásunk járás, állás során. Így ezek és a megváltozott ízületi állás miatt az ízületeink is túlterhelődnek és valahol egyszer csak meg fog jelenni a fájdalom. Általában semmihez sem tudjuk kötni, egyszer csak megjelenik. A félelmetességét tovább növeli az, hogy nem értjük mi történt és egyből eszünkben jut a sokféle reklámban látott szörnyűség, hogyan fogunk pillanatok alatt mozgáskorlátozottá válni. És elindul a lavina.

De ha ismered ezt a törvényszerűséget. Ha érted, hogy az agyad mindig jót akar neked és megtanulsz vele együttműködni, akkor nemcsak megérted, hogy mi történt veled, hanem szépen lépésről lépésre felépíted a tested újra.

Az agyunk gyorsan tanul és nagyon hatékonyan együtt tud velünk működni. Azonban, ha az új információkat nem gyakorlod, akkor az újonnan kiépített agyi idegpályák nem fognak megerősödni és egyből a régieket fogja használni, amik viszont a kompenzációk lesznek. Legfőbb segítőd a szemed ebben a folyamatban, emiatt a lábtornát, a stabilizációs gyakorlatokat először tükör előtt kell gyakorolnod.