Miért fontos, hogy stabil lábakon álljunk?

(A rejtélyes térd-, csípő-és derékfájdalmak)

A lábunk egészségén, megfelelő statikáján nagyon sok múlik. Hogyan szeretnénk úgy egy házat felépíteni, ha az alapja nem megfelelő? Ha az alap instabil, a ház be fog rogyni itt-ott, áll ugyan, de a nagyobb viharok megtépázzák, erre még tovább gyengül, míg aztán előbb-utóbb összeomlik. A testünk egy fantasztikus szerkezet. Olyan boltozatos szerkezetre van felépítve, ami egyszerre ad stabilitást és rugalmasságot. E két tulajdonságának köszönhetően szinte mindenhez tud alkalmazkodni. Na de mikor veszítjük el ezt az alkalmazkodóképességet?

Valószínűleg akkor, amikor a cipőbe kényszerítjük a lábat. Ez már kisgyermekkorban elkezdődik, hiszen rájuk is cipőt adunk, ahogy mi is cipőt húzunk amikor kilépünk a házból. A cipő sajnos a talpi érzékelő sejteket tompítja, a talpi és boka körüli izomzatot nem készteti aktív munkára. Az agyunk úgy működik, hogy amit nem használunk, arra nem fecsérli az energiát (Use it or lose it, vagyis Használd vagy veszítsd el elven működik), tehát szépen lassan a talpizomzat elgyengül, kialakulnak a boltozatsüllyedések (másnéven lúdtalp). A harántboltozat süllyedésére reagálva megjelenhet a bütyök és a kalapácsujj, hiszen az előláb szétterül, így nem férnek el az ujjak. A talpi szalag és az Achilles ín lefutása megváltozik, ami talpi bőnye gyulladást, sarkantyút, Achilles fájdalmat okozhat.

Ezek mind statikai problémák következményei, azok pedig az izom gyengeség és az érzékelő képesség csökkenés következményeiként alakultak ki. Tehát mint a dominó, egyik borítja a másikat. De hasonlóan a dominóhoz, szépen egymásra építkezve, fokozatosan vissza is építhető a rendszer.

imBalance

A kép forrása: https://www.spineandlasercenter.com/pronation-flat-foot/

Az alábbi képen nagyon szépen látható, hogy mi történik. A boltozatok süllyedésével a boka bebillen, a térd és a csípő befelé fordul. Ugyan a kép csak bal oldalon mutatja, de a probléma szinte sose csak az egyik végtagot érinti. Azonban az gyakori, hogy nem ugyanolyan mértékben, ezért csak egyik oldalon jelenik meg előbb a fájdalom. Tehát fájdalom jelentkezhet:

  • a talpon, hiszen lesüllyedtek a boltozatok, túlfeszülnek a talpi izmok és szalagok
  • a bokánál, mivel befelé billen túlterhelődik a nem megfelelő ízületi állás miatt
  • a lábháton, megváltozik a boltozatsüllyedések miatt az izmok lefutása megváltozik
  • a belső térdénél az ízületi túlterhelés miatt, hiszen a térd befelé fordul
  • térd külső oldalán, a külső combizom túlfeszülés okán (mivel a térd befelé fordul)
  • a farizom tájékán, a farizom nem tud megfelelően erőt kifejteni, a csípő befelé fordult helyzete miatt túl feszül)
  • a derékban, hiszen a medence előre billen, így az ágyéki homorulat fokozódik, a derék túlterhelődik
  • És így szépen lassan gyűrűzik felfelé ez az izomegyensúlytalanság.

 

Sokan kérdezik, hogy mégis mennyi idő után várható javulás?

Ez több tényezőtől függ:

  • Milyen fokú deformitással rendelkezünk?
  • Volt-e bármelyik lábunkon (láb, boka, térd, csípő) sérülésünk, műtétünk?
  • Van-e mozgás beszűkülésünk?
  • Van-e jelenleg fájdalmunk? Nemcsak a lábunkban, hanem van-e bokafájdalmunk, térdfájdalmunk, csípőfájdalmunk és derékfájdalmunk.
  • Milyen terhelés ér minket nap mint nap? (Álló munkánk van, vagy ülő)
  • Ha álló munkánk van, miben vagyunk egész nap? (cipő, szandál, magassarkú cipő, flip-flop stb)
  • Mit sportolunk? (testsúlyterheléses sportunk van-e?)
  • Mennyire értjük a saját szerepünket és a kitartás fontosságát a javulásban?
  • Mi a célunk azzal, hogy a lábstatikánkon javítsunk?
  • Beleállunk-e aktívan a folyamatba vagy szeretnénk kizárólag passzív eszközökkel megoldani a dolgot?

 

Bizonyára van még egyéb tényező is, hiszen nem vagyunk egyformák, de talán a legfontosabbak szerepelnek a felsorolásban.

Hogy rám ezek mennyire voltak igazak? Nézzük:

  • Volt egy kis hosszanti boltozat süllyedésem, de inkább a harántboltozat süllyedés volt a jellemző. A bal lábam nem volt és még ma sem olyan stabil, mint a jobb.
  • Nem volt sérülésem, még a bokám sem ment ki soha.
  • A jobb lábam kattog néha az első lábközépcsont és a belső ékcsont között. Ilyenkor kényszeresen ki kell ropogtatnom.
  • Állandó fájdalmam nincsen, futásnál érzem, hogy a jobb combizmom jobban elfárad és a csípőhorpaszomban kb.4 km futás után érzek egy nagyon enyhe fájdalmat, ami a futást követően rögtön elmúlik (különösen, hogy mindig nyújtok).
  • Álló munkám van, örülök, amikor leülhetek.
  • Munka közben zokniban vagyok, télen pedig, ha nagyon hideg van papucsban.
  • Erősítek, futok, néha jógázok (Ezek jó része állva történik).
  • Azt gondolom, hogy ez az a probléma, ami kitartás nélkül nem orvosolható, így napi szintű figyelmet kíván, azonban saját tapasztalatom, hogy ez csak addig nehéz, amíg az új szokásokat kialakítjuk.
  • A célom, hogy a futásom során a bal lábam is stabil legyen és ne alakuljon ki aszimmetria és izomdiszbalansz, ami esetleg máshol fájdalmat okozhat hosszú távon.
  • Használok passzív eszközt (sportbetét), de az aktivitásban hiszek és végzem is az aktív gyakorlatokat.

 

Mondhatnánk, hogy ez nem olyan nagy probléma. Lehet, de engem a futásban már ez is zavart és arra sarkalt, hogy a saját lábam rehabilitációja mellett, a munkám során nagyobb figyelmet fordítsak a statikai problémákra és ráirányította a figyelmemet, hogy milyen sok-sok ember (és nem csak idősek, kimondottan sok fiatal is) küzd ezzel a problémával. Ha mindenki a lábára panaszkodna, amikor kérdem hol fáj, teljesen egyszerű lenne a dolog, de az esetek nagy többségében nem így van. A saját praxisomban gyakran azzal találkozok, hogy csípőfájdalom (amikor a farizom tájékán fáj) vagy a térdfájdalom a fő panasz. Még félrevezetőbb, amikor képalkotóval meg is állapítanak valamilyen elváltozást ezeken a területeken (pl. porckopás). Erre már simán rá lehet fogni, hogy ez a ludas. De még mindig senki sem nézett rá a lábra. Tehát ezek csak a lúdtalp következményi fájdalmai vagy tünetei. Sajnos már nem emlékszem hol hallottam vagy olvastam, de itt is igaz az, hogy „az áldozatok sírnak, a tettes csendben van” Vagyis a térd, a csípő az áldozata a láb statikai problémájának.

De visszatérve az alapkérdéshez: Mennyi idő után várható javulás?

Figyelembe véve a fentieket, nehéz megmondani. De nekem az a tapasztalatom, hogy a test nagyon gyorsan reagál. Az izomerő növekedését nyilvánvalóan ki kell várni, hiszen ráadásul nap mint nap sokat járunk a lábunkon. De ha elkezdünk vele dolgozni, akkor már néhány héten belül észrevehetjük a változásokat.

Én mikor szoktam talpbetétet javasolni?

A válaszhoz vegyük figyelembe, hogy én gyógytornász vagyok. Alapvetően olyan emberekkel találkozok, akiknek már valamilyen panaszuk van. Nagy örömmel dolgoznék a prevencióban, de ez esetben nem erről van szó, pedig óriási lehetőségek lennének a fiatalok láb statikai problémáinak megelőzésében. Ha ez megjelenne az iskolai testnevelés oktatásban, nagyon sok fiatal felnőtt nem kerülne be az egészségügyi rendszerbe ezekkel a fájdalmakkal és nem esne ki a sportból vagy menne el a kedve a sportolástól. Szóval én akkor javaslok talpbetétet, amikor nagyon nagy mértékű a boltozatsüllyedés, bütyök, kalapácsujj is jelen van és fáj valamely alsó végtagi terület, vagy a derék. Ilyenkor a fájdalomcsillapítás az első. Ha a fájdalom csökkent, az agy engedélyt fog adni az aktív tornára.

Mi az, ami már többször előfordult és mindig elképeszt?

Amikor azzal szembesülök, hogy szépen elmondtam, elmagyaráztam mindent, hangsúlyoztam az aktív torna fontosságát és amint a talpbetét csökkenti a fájdalmat, van aki nem tornázik tovább és közli, hogy a talpbetét szuper és nincs is szükség a tornára, hisz a panasza elmúlt. A talpbetét tényleg szuper, de a tornára óriási szükség van. Régen mit tettem volna? Mélyen magamba nézek és keresem a hibát, vajon hol szúrtam el, miért nem ment át ez az életbevágóan fontos információ és magamat hibáztatom, hogy miattam nem lesz hosszútávon jobban. Ma már nem így van és ez óriási előrelépés számomra. Köszönhetően a sok évi (most már több mint 20 évnyi) önismereti folyamatomnak (jó sok tanulással, tanfolyammal, gondolkodással, technikákkal). Ma már inkább azt kérdezem meg ha lehet tőle, hogy milyen mintákat látott ő a családjában, mit gondolnak a szülei a mozgásról, milyen hitrendszerei vannak a saját magára fordított időről. Ha ezt a döntést megnézzük, hogy elég a betét és most már foglalkoznék inkább mással (mint magammal), máris lehetnek elképzeléseink a családi mintázatokról. És bizony ezekkel nem könnyű. Miért kell velük foglalkozni mégis? Itt már kicsit a pszichológia határterületén vagyunk és ezzel vigyázni kell, hiszen ezzel kapcsolatban is sok családi korlátozó meggyőződésünk lehet (pl. aki pszichológus jár az bolond). De ha ezekkel nem foglalkozunk, akkor az egészségünk bánhatja. Milyen igaza van a nagy német filozófusnak Arthur Schopenhauernek, aki azt mondta: „Az egészség nem minden, de az egészség nélkül minden semmi.”

Hát tegyünk érte, és az egészség a test és a lélek egészségét egyben jelenti, nem lehet szétcincálni, mint ahogy azt a mai egészségügyi rendszer teszi. Ha a test beteg, a lélek sincs jól és fordítva. Hogy melyikőjük szokta kezdeni? Ennek eldöntését mindenkinek a saját hitrendszerére bízom.

(c) minden jog fenntartva – Mezítláb Egyensúlyban – info@mezitlabegyensulyban.hu