Amikor elszalad velem a ló
(és az elköszönés)
Majdnem egy hét eltelt és újra van bőröm 😊 Eddig cipőben futottam, de alig vártam, hogy újra mezítláb lehessek. Fantasztikus, hogy pár hét mezítlábas futás után megnövekedett a sebességem cipőben is. 11 km/h-val tudok futni, ami nekem nagy előrelépés. Olyan hatékonyan erősíti a mezítlábazás a talp és a boka körüli izmokat, hogy nagyon gyors a változás, magam sem számítottam rá. Természetesen orrlégzéssel.
Ma még 3 km-nél megálltam, nehogy sok legyen a talpbőrömnek, illetve olyan hőség van, hogy valószínűleg amiatt is gyorsabban melegszik a futógép szalagja, ami a vége felé már jelentősen érezhető. Ilyen lehet a forró betonon futni, kemény minden szempontból.
Utána megy az erősítés Kettlebellel, nagyon élvezem 😊
Az elmúlt hetekben a túlélésre mentem, 35 fok, elképesztő pára. Ennek ellenére futottam minden szokásos napomon, de csak 3 km-t, ezután erősítettem.
Aug.29. kedd
Első nap, amikor végre 25 fok van, csodálatos érzés, van levegő újra. És a futás is sokkal jobban ment: 500 métert gyalogoltam ezután 5 km-t futottam végig 11 km/h-val (ilyen még nem volt), azután 500 métert kocogtam és gyalogoltam. 5 perc 30 sec-os kilométer így, nagyon büszke vagyok. A lábam már 4 km nél fáradt, de nagyon jól esett. Ezután jött az erősítés.
És itt a vége a naplózásnak, mivel úgy érzem, hogy innen már csak a hőség befolyásolja, hogy tudok-e futni mezítláb 5 km-t vagy sem. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy idáig eljutottam.
Amikor elszalad velem a ló
Míg az előzőekben azzal büszkélkedtem milyen szuper, hogy eljutottam idáig, arra már koránt sem lehetek büszke, ami szeptember elején történt. Annyira könnyednek és élvezetesnek tartottam az 5 km futást, hogy úgy éreztem nem járja, hogy állandó sebességen futok szinte végig, legalább emelkedőt teszek bele. Tettem is. Ugyan egyáltalán nem nagy emelkedő volt ez és nem a teljes időtartamban (1km emelkedő nélkül, 1 km minimális emelkedővel és így tovább) de mivel ezt jó pár napon keresztül így csináltam a bal Achilles inam szeptember elején jelezte, hogy ez nem volt jó ötlet. Fájni kezdett futás után a sarkam, az húzta a talpam, enyhén bedagadt a külbokám. Mivel az Achilles ín a talpi szalaggal egy egységet képez, számítottam rá, hogy azt is be fogja húzni. Kényszerpihenő következett: lábmasszázs, krémek, SMR henger, nagyon óvatos nyújtás. A mindennapokban nagyon enyhe fájdalmat okozott csak, a munkámban nem befolyásolt, de futni majdnem három hétig nem tudtam. Nagyon szenvedtem. Erősíteni erősítettem, na de az egylábas egyensúlygyakorlatok végzése sem volt komfortos. A harmadik hét elején megpróbálkoztam egy könnyed futással, még a cipőt is felvettem, de 2 km-körül le kellett állítanom a gépet. El voltam keseredve. Aztán eszembe jutott a Traumeel kenőcs. Megmondom őszintén nem vagyok híve a krémeknek, de egyik ismerősöm nagyon ajánlotta. Valóban fantasztikus, kb. 5 napig kentem napi kétszer a lábam és érezhető gyors javulást tapasztaltam. Közben megtaláltam Apukám által készített fa lábmasszírozó hengert apró kis dudorokkal, ami rendkívül jól esett a talpamnak és a vádlit is tudom vele masszírozni. A lábam ezekután gyorsan javult.
Így a harmadik hét vége felé már 3 km-t futottam mezítláb, ezután direkt abbahagytam nehogy sok legyen. Estére következett a krém. Másnak pedig újra sikerült fájdalommentesen az 5 km, a szokásos tempóval. Nagyszerű érzés.
Be kell, hogy lássam, hogy a bal lábamra nagyon kell ügyelnem, hogy ne terheljem túl. Milyen fantasztikus is az agyunk: sok éven át szinte minden tevékenységnél levette róla a terhelést úgy, hogy észre sem vettem. Most pedig, a jobbnak meg sem kottyan, amit csinálok, a bal pedig kiabál, ha kicsit több terhelést kap, mint szeretne. Hogy honnan lehet tudni, hogy túl sok már a terhelés? Ha tudnám, nem jártam volna pórul. Sajnos elvitt a lelkesedés, az öröm. Valószínűleg jelezte a testem közben, hogy sok lesz, de nem figyeltem rá. Tanulság: sokkal-sokkal jobban kell figyelnem a testem jelzéseire mind futás közben, mind utána. Nem az a lényeg én mit tervezek és mit szeretnék, ha a testemnek sok, nem csinálom. Nem szabad csak használni a testet, mintha a szolgánk volna. Partnerünk ő, benne éljük az életünket, nem tehetjük meg, hogy nem vesszük figyelembe a jelzéseit.
Nagyon érdekes tapasztalat volt. Ahogy az is, hogy hogy meg lehet szeretni egy másik mozgásformát, esetemben a futást. Ugyan az erősítést tudtam csinálni, de már annyira hiányzott a futás, hogy úgy éreztem, csak a felét csináltam meg annak, amit kellene és amit szeretnék. Jó érzés, hogy sikerült beillesztenem az életembe egy új, számomra építő mozgásformát, ami már rég nem kényszer, hanem egy kedvelt, várt tevékenység.
Azt gondolom erre bárki képes. Csak szépen fokozatosan és átgondoltan kell végezni. Pont ezért írtam le az én tapasztalataimat, ötleteimet és a hibáimat is őszintén. Nem egyszerű az út, de nagyon sokat ad. Szeretettel ajánlom hát mindenkinek, hogy kezdjen bele abba a mozgásformába amihez kedve van, vagy amit szükségesnek érez az egészsége szempontjából. Nekem a futás (főként a mezítlábas futás) először egy szükséges (hisz állóképességre is szükség van) mozgásforma volt. Mára egy szeretett sporttá vált, amihez ragaszkodok.
Remélem az én történetemből és tapasztalataimból motivációt tudok adni másoknak is. Jó sportolást és jó egészséget kívánok a kedves olvasónak, megköszönve, hogy végigolvasta a történetem.
(c) minden jog fenntartva – Mezítláb Egyensúlyban – info@mezitlabegyensulyban.hu