04 – Hogy kezdtem hozzá a futáshoz?

Lássuk mi is volt valójában a motivációm?

Az állóképességem javítása.  Nem akartam 40 évesen fuldokolni egy telefonbeszélgetés alatt, miközben sétálok.  Zavart és megijesztett, hogy a cardiovascularis rendszerem ilyen állapotban van, miközben már sok éve tornázok, erősítek, nyújtok.

Be kell, hogy lássam, bizony nem figyeltem oda erre az egyensúlyra. Mivel erősíteni, nyújtani, mobilizálni mindig nagyon szerettem, ezeket az edzéseket be is iktattam mindig a heteimbe, élvezettel végeztem ezeket az gyakorlatokat. Ezek saját testsúlyos és kisebb súlyokkal, szalagokkal végzett gyakorlatok voltak és máig részét képezik a heteimnek. De az állóképességi edzés kimaradt. Így most már a kocogás/futás is csatlakozott az erősítéshez.

Milyen egészségi állapotban voltam a kezdéskor?

2021 szeptemberében, amikor megérkezett a futógép, jó egészségi állapotban voltam, de például menstruáció előtt jelentkezett puffadás, illetve néha nehézkesnek éreztem az emésztésemet. Ugyan ideálisnak nevezhető a súlyom, 161 cm magas és 55-56 kg vagyok, mégis itt-ott felbukkant a narancsbőr. Gyógytornászként ugyan odafigyelek a rendszeres mozgásra (erősítések), a megfelelő ételek fogyasztására (kevés cukros ételt eszek, túlnyomórészt vizet fogyasztok, kivéve, ha anyukám az otthoni gyümölcsökből szörpöt készít, annak ellenállni nem lehet, gyógyteát és nálam bevallom ott a kávé is növényi tejjel, eszek húst is, imádom a zöldségeket és a gyümölcsöket), de mindezek ellenére a fenti tünetek megvoltak. Erre később megtaláltam a megoldást, de mivel az már 2023-ban történt, erről kicsit később mesélek….

Hogyan kezdtem el a futást?

Kocogás volt ez még valójában, de az egyszerűség kedvéért hadd használjam a futás szót. Az igazán komolyan futók már amúgy is hüledezhettek az előzőekben leírtak miatt, hiszen nekem inkább szubjektív célom volt ennek a sportnak a bevezetésével az életembe és nem csináltam túl szisztematikusan. A cél: érezzem magam cardialisan stabilabbnak és ezt az életem részévé tudjam tenni.

Mivel nem volt és ma sem célom bármiféle versenyre való felkészülés, így nem néztem utána annak, hogy hogyan tudnám a távolságot a leggyorsabban növelni. Úgy éreztem minél tudományosabban, eredményorientáltan csinálom, annál inkább a megfelelési-és a teljesítménykényszer lesz előtérben és biztosan nem tudom örömmel végezni ezt a sportot. Mivel hajlamom van a teljesítménykényszerre, ki kellett küszöbölnöm mindent, amikor ez bekapcsolhat. Így nem keresgéltem az interneten, hogy mennyi idő alatt kellene a séta és a futás váltogatásával eljutni egy bizonyos kilométerig és így nem voltak ilyen elvárásaim magammal szemben.

Egy elvárásom volt, hogy orrlégzéssel fussak végig és ennek megfelelően állítsam be a gyorsaságot. Nem volt könnyű. Végig orrlégzéssel futni bizony eléggé lelassítja a tempót és csökkenti a teljesítményt. Átmenetileg…De végül sokkal többet ad, mint hinnénk. Sokszor eszembe jutott James Nestor Lélegzet c. könyve és mindaz, amiket leírt, hogy mi történik a szervezetben szájlégzés esetén. Jó szívvel ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szeretné elkezdeni egyben látni ezt a csodálatos nagy rendszert, mint a test.  Méltatlanul elhanyagoljuk a légzés szerepét a mindennapokban, pedig percenként 12-16 x veszünk levegőt. (Fele ennyit kellene, de sajnos nem az a jellemző). Ezt egy évre nézve őrületesen nagy számot jelent (napi kb.17.000 légvétel). Az egyik leggyakrabban végzett tevékenységünk, mint a légzés tényleg ilyen méltatlan helyen kell, hogy álljon az egészségről alkotott listánk rangsorában?

Máig minden alkalommal lefotózom a képernyőjét a futógépnek, közvetlenül mielőtt lekapcsolom. Így a pontos futási sebességről nem tudok beszámolni, csak az összeredményekről. De például amikor kezdtem, 4 km-t tettem meg 34:57 perc alatt. Ebben benne van a bemelegítő és a levezető séta, ami akkor 500-500 méter volt. Tehát 3 km-t tudtam lefutni egyszerre és arra viszont emlékszem, hogy egyáltalán nem állandó sebességgel, ennek pedig az orrlégzés betartása volt a fő oka. Ekkor 8 km/h és 9 km/h között ingadozott a sebességem. Ez a jelenlegi 10-11 km/h-s sebességhez képest lassúnak tűnik, de én nagyon örültem neki akkor

2021 végére 3-4 km-es táv volt a jellemző teljesítményem, amit örömmel végeztem.

Aztán sajnos egy makacs felső légúti betegség sok hétre elfelejtette velem a futást. A Covidos időszakban járunk.  A teszt nem volt egyértelmű. Úgy zajlott, mint egy masszív influenza, így nevezzük inkább annak. Szóval ez visszavetette mind a kedvem, mind a tüdőkapacitásomat. Több hónapba telt amíg teljesen visszatért az eddig elért teljesítményem. Kezdetben inkább gyalogoltam és figyeltem a testem.  Volt, hogy 10 perc elég is volt és már le is kellett szállnom a gépről.

Viszont a betegség előtti pár hónap alatt sikerült olyan pozitív megéléseket szereznem a futógéppel, hogy már vágytam rá, hogy újra futhassak. Kétségbeejtően nehezen tér vissza az ember terhelhetősége egy ilyen betegség után. De nyárra megint 3-4, néhol amikor nagyon kirobbanó állapotban voltam 5 km-t is futottam. Eszméletlenül büszke voltam magamra, amikor először sikerült az 5 km. Végülis, elméletileg körbe tudnám már futni a Margitszigetet

2022.nyarától a heti 3, telétől pedig a heti 4 alkalom futásra törekedtem. Felemeltem a bemelegítő és a levezető gyaloglást 1-1 km-re és ekkor az 5, néhol 6 km volt a megszokott távom. Ez a táv nekem nagyon jól esett, kellemesen elfáradtam és meg tudtam nézni a kedvenc filmjeim felét vagy egy-egy oktató videót. A nyújtás sose maradt és marad el, a vádlit, a combizmot, farizmot, belső combot mindig nyújtom, és pár jóga ászana is rendkívül jól esik, különösen az ekeállás, amit nagyon ajánlok mindenkinek. Meg is mutatom: KÉP: ekeállás

Fantasztikusan nyújtja a hátsó fasciális vonalat, mobilizálja az én amúgy lapos háti gerincemet.

Nem vagyok nagy jógás, amit őszintén sajnálok és lehet ez lesz a következő bevezetendő változás az életembe.

De valami nem stimmelt!

A futások közben megfigyeltem, hogy a jobb combom mindig sokkal jobban elfáradt, mint a bal. Ez az aszimmetria nem tűnt optimálisnak, ha a heti 4 futást tovább szerettem volna folytatni. Ezt szajkózom mindig a pácienseimnek is: azokat a tevékenységeket kell átnézned és azokon szükség esetén változtatnod, amit rendszeresen végzel ahhoz, hogy a problémád megoldódjon. Hát itt van, meg kell találnom a megoldást minél gyorsabban arra, hogy a bal lábra is ugyanúgy terheljek és ne okozzak hosszútávon túlterheléses fájdalmat a jobbnak vagy valamilyen sérülést. A kérdés: Miért érzi veszélyesnek az én agyam, hogy ráterheljen a bal lábamra? Miért tolja át a terhelést a jobbra. Nem volt sérült a lábam, nincs egyik ízületében sem mozgás beszűkülés, izomzsugorodás, tehát egy dolog maradt, amikor mindezeket teszteltem: a bokainstabilitás és a harántboltozat süllyedés. A stabil láb az egyik legfontosabb része a futásnak és minden olyan sportnak, ami dinamikus testsúlyterheléses edzés. Enélkül a bokaficam, a különféle sérülések bármikor jelentkezhetnek és máris több hétre, inkább hónapra kivonják a sportolót a forgalomból.

Ennek már alaposan utánanéztem és ez hozta el nekem később a mezítlábas gyaloglás, majd futás ötletét is.